Olvastam nemrég egy idézetet valahol, de ha bele feszülök sem fogok emlékezni a szerzőjére. Valahogy így szólt, "It is so hard to leave - until you leave. Then it is the easiest goddamed thing in the world." 

Cikáznak a gondolatok a fejemben, kevesebb mint 10 nap és egy új országban - több száz kilóméterre otthonról hajtom álomra a fejem újra.  A sors iróniája, hogy pontosan ugyanebben a cipőben álldogáltam a szó átvitt értelmében 7 éve ugyanitt, pontosan ugyanebbe az országba, nevezzük nevén Ciprusra készülvén, ugyanazon személy elől menekülve, ugyanazon érzéseket elásva, ugyanúgy magamat keresvén. És ma újra itt - 7 évvel idősebben, tapasztaltabban veszem nyakamba a nagyvilágot, immár hatodjára. 

Összeszűkült gyomorral, annál nagyobb bőrönddel újra úton.

Érzések, kalandok, gondolatok, tapasztalatok valakitől, aki már bejárta Ázsiát, Amerikát, Tolnát-Baranyát... és most útnak indult, hogy megkeresse Önmagát.

 

Megosztás a facebookon